Remy de Gourmont: Felemelkedés *
Éjjel, mikor kihalt a pusztaság,
Jó lenne veled vidám, fáradt barát....
Ó Nap, fogyó fény-sátorvirág az égen
Haldokolsz alkonyban a láthatárszélen.
Ó! ha ott lennék, sápadt, jó barát
Éjjel, mikor kihalt a pusztaság!
Békák nádasban, mezőn, berkeken
Kiáltoznak vágytól szerelemesen.
Bogarak másznak a zsurló csúcsára,
Kék szajkók ülnek a legmagasabb ágra.
Kiáltoznak, hallani, szerelmesen
A békák nádasban, mezőn, berkeken.
Egy kutya az ajtó küszöbére nyúlva
Vonyít az épp most kerekedő holdra,
Meghittebb lesz az ég komor sötétje;
Toporgó tehén vár az esti fejésre,
Kutya vonyít fel a kerekedő holdra
Egy nyitott ajtó küszöbére nyúlva.
Míg emel minket méltatlanul a lélek
Boldogan, áhítatába az égnek,
A gondtelt Álom félúton maradva
Töpreng, fejét tenyerébe hajtva,
S minket áhítatába a magas égnek
Felemel boldogan, méltatlanul a lélek.
Koosán Ildikó fordítása
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges