Ó, igen. A mézes hetek
elmúltak, s a gézes hegek
maradtak meg emlékül…
orrod romlott húst orront a porban,
és hajlongsz e hajlott korban
míg mindened elkékül.
Mindenki seggébe dughat
féleszű főnököd ugrat,
s bátran mondod: „ Igen, uram! „;
fölszabadítod a csakrád,
nincs szükséged másra – csak rád,
mert benn vagy a batyuban.
( S várod, hogy majd kicsomagol,
majd valaki, valamikor
begubancolt lótuszodból –
lemondtál a meghalásról:
az Úristen elvarázsol,
s megszilárdít Pál apostol.)
És jó lenne tisztázni végre,
miért is nézel az égre,
mikor mindenki rohanna?
Jegesen éget a szégyen:
jó lenne jó lenni egészen,
s menne, ha rád nem zuhanna
fejbekólintva a manna.
920423bg Mozgó Világ 1990. vagy 1992.