Riadó
Mikor a Nap, a perzselő böllér
az ég pereméről földre huppan,
és a padláslyukban billegő forró levegő
épp lecsordul a tűzfalon,
elcsendesül minden,
s túl a fájó némaságon,
fülzúgásod lesz a kánon.
A nyomasztó csend képeket szül.
A bagoly kéményre ül,
de nem repül,
forró véred vágtat,
jeleit érzed egy másik világnak.
Elszorul lélegzeted.
Ilyen lehet. Ilyen lesz?
Ilyen?
Aztán hallod, hogy kattog a sínen a vonat,
egy távoli kutya sündisznót ugat,
s a torony órája a negyedet nyugtázza éppen.
Lélegezz!
Lélegezz mélyen!
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges