Sehonnanból
Saját fotó ©
Hol máskor
csillogott
az ékszer,
fakóbb lett,
mint valaha,
nem pótoljuk
semmi pénzzel,
kopott kő lett aranya,
tenger mélyén
kavics vagyok,
lent ragyog még
holt színem,
de ha partra
vet a hullám,
nem vesz észre
senki sem,
mintha ködből
volnál Te is,
távoli vagy,
dzsinn-sziget,
hullámzunk,
mint könyv lapjai,
s kikötünk
a semmiben.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges