Pedig
tenyérbe vett szívvel
jöttél a világra
Mégse
kellettél senkinek
ki szívesen látna
mint magzatát a diófa
ha telt rügye lobban
mindegy bölcső vagy bitófa
sarjad a lombokban
Pedig
anyaölre vágytál
féltsen aki kihord
Mégse
maradhat az árván
aki születni fog
hozza erőszak vagy gyönyör
gyümölcsét a nászban
hogy létéért könyörögjön
mint a mag a kalászban
Pedig
dús nektárt ígértek
rád csorduló mézben
Mégse
lettél más csak bélyeg
törtrész az egészben
levetett rongy akit elnyűtt
ösztön élet isten
mintha a vérpadra került
volna aki nincsen