Sorslétra
Mászni egyre feljebb,
kapaszkodni fokról fokra,
nem nézni, hogy zsugorodnak
a tárgyak, ami fontos,
úgyis besűrűsödik,
pingpongasztal zöldje beépül
a növényzet klorofilljébe,
visszaépíti a természet,
benne zöldell tovább, hálója
összetartja a Földet,
nem számít már játszmák izgalma,
pulzus lüktetése, arcok lázrózsái,
nem számít, ki nyeri a meccset –
fölfelé nézni, tartani a fényirányt.
Ha visszafordulnál, látnád
tekintetek aljanincs gödrét,
az örökös viaskodást, fekete,
fehér szárnyak csapkodását,
suhogásokat és reccsenéseket,
pepita tollakból szőtt kavalkádot,
látnád a kiüresített, sóvárgó
emberedények nyitott fejtetőit,
ahogy összegyűjtik magukba
Istent – látnád a sötétedő
létrafokokat, amint behatolnak
a föld áttetsző testébe,
látnád, hogy az út lefelé is
éppolyan végtelen.
- B.Tóth Klári alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges