Stációk
A hűség csaknem természetes kopása:
kezdetben szinte észrevétlenül
lazulnak a ragaszkodás eresztékei
mígnem – hogy az ácsolat szét ne essen –
kapkodva beütöd a megszokás durva szegeit
de már sejted, egyenes út vezet innen
a „legyen hát” közönyéig
amiből előbb vagy utóbb kiviláglik
a magad előtt is titkolni próbált cserbenhagyás
majd igazolásul a gyalázatra
az elpártolás csupán az első fok
az árulás árnyalatai szerint felosztott
skála nullpontja alatt
a szembefordulás immár megtervezett lesz
akár az elhatározás végül —
a gondatlanságból ejtett sebekben
a kés végsőkig kéjes megforgatása.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges