Szív a fogason
Saját fotó
A vers meghallgatásához kattints ide. Elmondja: Péter Erika
A tető alatti padlásszobában,
szunnyadó hotelben
reggelire vártam.
A kitakarózott pirítós kenyér
rég kihűlt.
Tükörtojásom tenyerén
két harapás között
megdermedt a szó.
Néztem a csapot a toalett előtt,
s egy szívet a fogason,
szomorúan lógott,
rég karácsony mögött,
magányosan,
méltatlanságba merülve.
Azóta foglalkozom
a gondolattal, hogy megírom:
egyszer leveszem az akasztott
szívet, elfutok vele a tavasz fele,
hol bizsereg két fűszál,
kacagnak a madarak,
s a talpalatnyi padlásszobában
fekete gyászcsempék
nem nyelik el vágyam
a tavaszt-kereső
háztetők alatt.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges