Nyílhattam volna vadvirágnak
falut vigyázó domb mögött,
szürke-erdő bús homálya
most nem ülne mellém -
Álmomban egy gödörben fekszem,
este van,
fölöttem ember-árnyak állnak.
Nem történik semmi,
nem mozdul senki,
valamit várnak,
valakit várnak.
Nyílhattam volna vadvirágnak
- nem éltem volna csak egy nyarat -
és az erdők bölcs homálya
őrizne fény-járó szirmokat.