Jól emlékszem a leukoplaszttal leszorított kisujjamra,
bal lábam rendellenes ismertetőjelére,
és jól emlékszem Novák doktor úrra,
gyerekkorom öreg sámánjára,
a fenti gyógymód jóságos kieszelőjére,
és egyáltalán jól emlékszem minden kísérletre
– végül is ma már rendeltetésszerűen létezem.
Dolgaim, szerveim törvénytisztelők,
történeteim botránytalanok.
Csak a kisujjam lovagol továbbra is szomszédja hátán
– mit sem törődve a valamikori erőszakkal –
torzítja-igazítja magához
az évszakonként cserélt
lábbeliket.