Szimultán(ok)
I.
Ott pulzál
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted
zajlók, és intimitástól megemeltek.
Cseppek egyediségében az óceán
megtapasztalt, univerzális élménye,
és megfordítva, a Tejút távolából
készült sorozatfelvételek
járdarepedésnyi mikrovilágról —
az agy merevlemezére exponálva.
Összeérő pólusok szikra-
kisüléseitől élesre állított érzékek.
Megérint. Mellbe vág. Betölt.
Szimultán jelenléteidben ott pulzál
egy képtelen ígéret teljesülésének
zavarba ejtő esélye.
II.
Nincs mit kezdened
Mit kezdhetnél a dezsavükkel?
Nem ezt, nem így, és még csak
nem is te. Legfeljebb hasonlót,
ha egyáltalán. Másként. Valaki más.
Áttetszővé fakulva is rendre vissza-
csatol saját jelenébe a tiédből.
Ám átjárás csak a múltba, soha
abba az immár idegen jelenbe.
Ha olykor cseppfolyósan mégis
föltolul, értelmezhetőség híján csak
rendszert terhelő üresjárati folyamat.
Élhetsz ugyan visszafelé is, persze,
de mindig csak mint a mostani
éned. Íme, a szimultán korlátai.
Nincs mit kezdened velük.
III.
Így képzelem
Ott majd föltárulsz mindeneknek.
Átlátható lesz összes áramköröd
és közöttük minden létre jött
vagy csak lehetséges kapcsolat.
Egyszerre leszel, aki valaha is voltál
és még itt lehettél volna. Egyetlen
személy tudatává rendeződik össze
– közvetlenül lehívható formában –
minden letöltött információ, és
jelenléted kitölti az összes bejárt
helyszínt. Idő és tér korlátai nélkül
szabadságod csaknem teljessé tágul.
Tenmagad maradsz az egyetlen határ,
mit átlépned nem adatik meg, mert
már csak önnön teljességed lehetsz.
(Igazság, ha tétetik, én így képzelem.)
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges