Mintha süvöltene a széllel egy messzi hang:
ébredj, lélek,
rázd föl magad!
Minek a merengés csalárd álmokon?
Minek elmélkedni távoli,
álnok csillagokon?
Csak újabb keserű csalódás terem
sebzett szíveden,
míg magányos tengerpartokon
ringó hullámok dajkálnak
sötét, csábító éjeket,
te üres bölcsődet ringatod,
a semmibe suttogod lágy altatódalod,
és a tegnap-volt álmokon nyílt fekete rózsa
szirmaira hull holtan
remegő lábad elé.