Szoba nélküli falon
Fekete az ég, rajta pókhálófonál villámok.
Árnyszitán, kovácsoltvas mintázatú fák.
Derengésük átcsorog.
Sztrájkol a vezeték,
nem áramlik benne semmi,
az eső szakad...
Kopogását hallgatom, cseppek szóródnak szét.
Valahol, valami sejlik az ég alján.
Még egy nagy villanás,
- már dörrenés nélkül - késlelteti
a fényablak kinyílását.
Gyertya pislákol, nyirkosan lógó inda kontrázza.
A csend mindent behorpaszt.
Villogó árnyjáték, szoba nélküli falon.
Ingó folyondár is rám un talán,
és a fénytelenségbe sorakozó,
örökké nyíló fehér rózsák tányérja felé nyit.
Elemi rengések, gond nélkül fütyülnek rám,
a villanyóra tárcsája, még mindig nem sztrájktörő...
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges