Útra kelek, messze
Óperencián,
kalapkarimán túl,
irány az ismeretlen,
zsebemben kis
hüvelykmatyi kavicsok,
titkok után kutatok,
birtoklom a boldogság
lyukasóráit, cipelem
magányom kövekkel
kitömött poggyászát,
súlyos, mint a szavak,
majd csak visszafele,
amikor sietnék haza,
döbbenek rá,
hogy minden kavics
ott legalul,
zsebemben lapul.