Téli fotók
Önműködően
varázsköpenyem terítem magamra,
úgy nézek fel ködön át a napra
mint ki onnan vár képtelen csodát,
pedig hát a késő alkonyattal
minden, amit megcsodált nappal
lélekterem tölti, áramolja át.
Falra fényképnek
szedegetni ami szétgurult ?
kidobni való tört cserép a múlt,
bő társzekérnyi limlom és kacat;
a guberáló éppen így matat,
ha kiszórt múltak utcáját járva
éjt nappá téve dolgozik, hiába,
az időpróbát ami még kiállja
elfér egy üres A –négyes lapon
Arial - el laza sorokba szedve,
falra fényképnek, bekeretezve...
lázongó
felbolydult délután okán
verik félre a haragot Budán;
s a sorok közti rések, mint szétdőlt
kerítések nyitnak tévútnyi ösvényt
lázongó szavak elől bujkáló magamnak;
lángolni készültem épp, s még felizzani sem hagynak...
__________________
2014-01-26
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges