ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Télidőben, az összes gyümölcsfa társaival együtt, levélhullás után fagyos álomba merül erdő is. Aki egy gyengébb termés után nem szüretelt eleget, annak belapul a zsebe, akár egy-egy miniatürizált nyereghorpasz.
Kalapos, hét közben függönytartó munkakörben dolgozott. Olcsóbb volt ő munkahelyének, mint karnist vásárolni, ezért minden irodában egy jobb és egy baloldali, alulfizetett alkalmazott végezte, mozdulatlanul a karnismunkakör teendőit.
Egyszerűbben is meg lehetett volna csinálni, mondjuk szögekkel, de ez a megoldás az alagsor alá nyomta volna a munkamorált.
Kalapos - most függönytartó -, dideregve mászkált a csendesen hulló hópelyhek alatti szélcsendben. Lépésről-lépésre egyre jobban a bőre alá mászott december hidege. Vacogott, pedig tisztességesen felöltözött. Nézegette a piros halakat; kis fűtött tavukban a lótuszok között ugyanúgy lubickoltak, mint nyáron.
Meglátott egy játéktermet. Volt még három pénzérméje. "Ebből legalább harmincat kellene csinálni" – gondolta optimizmussal áthatva. Mert ő mert, és sosem adta fel. Ha meglesz a harminc, elmehet gondolkodni a jövendőről, és benyitott. Elsuhant a pénztár mellett, ami inkább pénzváltó volt. Előbb csak nézte vágyódva a félkarú rablókat ráncigáló, egyre vörösebb fejű borostásokat, aztán balra fordult. Átment a másik terembe, és irigykedett, hogy egyesek megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy pénzért tekézzenek. Visszafordult, beállt közönségnek egy Forma 1 szimulátor mögé. Nagyon szerette volna átvenni a volánt, de hiába, pénze nem volt rá.
Öt gépnél hemzsegtek, szinte fürtökben lógtak rajtuk.
Egy szűk folyosón elhelyezett, kellemetlen látási viszonyok közötti gépbe behajította az első érméjét. Meghúzta a kart, és soványabb lett az optimizmusa, majd húzott még egyet, újabb kizsebeltetés árán. Így már buszjegyre valója sem maradt. Blattolni kell, ha ilyen bamba, de van még egy érme! Jól megnézte, nem talált rajta semmi különlegeset, ezért, mint értéktelen vacakot, bedobta.
Már az első két rántásnál észrevette, hogy furcsán kondul a gép és azt játssza, hogy szét akar esni. Közben beállt mögé egy pár, ekkor kétujjnyira szétnyílt az automata.
„Ők a lefülelő brigád tagjai lehetnek” – gondolta, és udvariasan át akarta adni a helyet, amikor a pasas a szemébe nézett, a géphez nyúlt, és kis lebbentéssel kinyitotta azt. Kalapos, még mindig azt hitte, hogy a belső emberek egyike, aki kiszedi a pénzözönt és visszazárja. Más történt. Enyhén visszahajtotta, körülnézett, aztán a függönytartó szemébe, és csak úgy özönlöttek a telepatikus hangfoszlányok: "A feleségemmel a hátad mögé állunk, markolsz, aztán én következem.”
Kalapos megijedt, benyúlt, remegő kézzel kivett két marék aprópénzt, és a jobb zsebébe tette. A másik kettőt a balba, aztán sarkon fordult, kihúzta magát és kisétált. Jobbra fordult, mikor már biztosan nem láthatta senki, futásnak eredt.
- Mit csináltam, a fészkes fenébe, mit csináltam!? Ki van zárva, hogy ezt valamilyen biztonsági rendszerrel ne lehetne ellenőrizni. Elkapnak! Hallottam, hogy az ilyen pénzeket bekenik valami láthatatlan festékkel. Igaz, ezeket most potyogtatták be, de lehet, hogy előre lerakják a festéket…
Megszámolta a jövedelmet, egy egész heti munkabére volt aprópénzben, és eldöntötte, hogy segélyre fordítja, rászorulóknak fog adni belőle. Először is, ismer valakit, akinek éppen szüksége van egy buszjegyre. A rávalót áttette a kabátja zsebébe. Azután eszébe jutott, hogy néhány barátja minden bizonnyal szívesen meginna néhány sört; ismét néhány érme csörgette meg a kabátzsebet. Délután jó lenne egy filmet megnézni, a mozipénzt is oda csúsztatta. Aztán ott van este a diszkó… Így már vagyunk jó páran. A többi csekély kis maradékot a saját idegrendszerem zaklatottságának lecsillapítására használom. Rengeteg mosószerre lesz szükségem, ha a becsületemet ki akarom tisztítani - gondolta a kapualjból kilépve, másfél órás biztonsági álldogálás után.
És elindult azzal a téves gondolattal, hogy vagy nem tévedett, vagy tévedett abban, hogy nem tévedett.