Bűvös álomra zárta le pillám
rőt színű őszi alkonyok agg őre,
s gondjaim helyére benyomulva,
kábulat buktatta fejem előre.
Furcsa csodák, nagy, holdezüst pókja
hagyta itt vágy selyméből szőtt fonalát,
s mint gyötört utazót, kit délibáb
csalt bíztatva, úgy vonzott az odaát…
Csillagtavon ringatóztam csendben,
fotoncsókot lehelt szememre a fény,
s ezerszín álom kelt a vizekből,
szivárvány szőnyegét terítve elém.
És hívtak a kékek, a narancsok,
mélybe merültek az egyhangú szürkék,
kacagva bíbort dobtam nyakamba,
s víg kezecskék, tűnt bánatom temették.
Majd a színpadra felhőfüggöny hullt,
mit erre tereltek gigászi szolgák,
és kezeim tapssal éljeneztek,
és lelkem boldog virágait szórták.
Így csodáltam álmok birodalmát,
lebegtem csillagok ezüstös árnyán,
pedig a csoda mellettem ébredt,
s hajnal képében itt, a földön várt rám…