Nincs aki kiáltson
a torony üres
a szív rideg lett és béna a torok
már hallgatni se arany
kenyeret éget a tarlókohász
fáj szégyenfüstje
nincs őr
kevés az ima
és a fohászt elnyeli
a mennybolt kékezüstje
Vadászlesen
szarvasmagason
halál alleluja
kolompol a vason
Az sincs aki meghallja ha mégis kiált
feláldozta Isten egyetlen fiát
érted
ha nem is kérted
hogy lelkedre áldást hintsen
s merd elhinni hogy talpadra állsz
hisz berúgni se tudsz igazán
szédülten a hamisak közt
tisztának maradni józan duhaj-mód
míg alkudozol megalkuvón
létedről mások döntenek
az se számít ha vész ár pokol jön
fennkölt eszmék mocska besároz
mindegy mit hoz rád s mi a vége
Ámen vagy csuhaj
mindkettő megbéklyóz
lehúz magához
s túl jót ígér
hogy rossz legyen
Hűtlen szerelem ez
az egyik hallgat a másik kiált
s szeret ahogy hús-vér ember
szerethet ha beledöglik is
az elárultságba
Hát térj vissza magadhoz
előre menekülj
ne hátra
sohase hátra
Vagy készülj a halálra