Talán
a várakozás
teszi valóban meghitté az ünnepet
talán ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt
éled a hit is szívünkben és kijutunk
valaha még a mindennapok
ragacsos mocsarából
nem merülünk el többé a sárban,
nem lesz zsibvásár az ünnep a világban
ha kigyúl az égi fény a várakozás
leghosszabb éjjelén
és visítva véresen megszületik
a Szeretet
valami szent béke lángol mindenütt
a Kisdedet áldó dallam születik a szánkon
és a sok üres badar szó szitok és átok
elporlad végleg a szívbéli imákon
talán akkor
csak akkor lesz igazi
a karácsony...
"Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt."
*(Babits Mihály: Az előkelő tél)