puhasárga fény
borongós barnát ölel
vigasztalóan
zöldül már a rét
friss fű sarjad, nyomunkban
új élet éled
álmos sün neszez
illatok csiklandozzák
érzékeny orrát
gyíkok napoznak
magasba emelt totem
feltartott fejük
egy levegőre
levetem a tél terhét
mint nehéz subát
és megsimítom
kacagó százszorszépek
bársonyszőnyegét
mosolyogj reám
mint napsugár a holdra
elhaladóban