Te meg én
Vakon követtelek, mert vakká tettél,
látók közül az egyetlenegyet.
Én álmodoztam, te megteremtettél
önmagadnak, hogy semmivé legyek.
Felégetsz mindent, mint bűvös varázsszer,
mert vagy. Egyszer sok, másszor meg kevés
Örök őskövületnyi szárnyalás ez
az ájulásig tartó lebegés.
Szomjazom. Ma már úgy kérem számon
túlcsordult vágyaid közt a számon
kétségeidet magam okolva,
Mintha mindig együtt éltünk volna
anyáink féltve viselt terheként
születésünk előtt is. Te, meg én.
(Kép: Internet)
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges