Megtört remények,
szertefoszló álmok,
Gomolygó füstben
hamvadó kék-madár.
Tizenhat tavasz –
tizenhat halál…
Sistergő, rémült pillanat
a lehunyt szemhéjak alatt.
Elnémult jajkiáltások...
Nem tudhatjuk,
hová érkeznek
a májusi délutánok –
Hallgatnak a csöndek.
Sűrűn hull a hó,
mint anyák szeméből a könnyek...
Mert nincsen szó,
és nincs itt a kéz,
a vigasztaló…
*
Döbbent felismerés
szorongatja szívem,
kihagy a lélegzet.
Gyönyörű két szemed
már a végtelenbe néz –
Foglyul ejtett
az örök tél hava.
Elakad anyád szava…
Én haltam meg.
Magaddal vittél mindent,
mi belőlem benned volt:
jelenem, múltam,
amelyre visszahajlik
az emlékezet,
s amire most teljes súlyával
ráborul a rettenet…
Számomra
sosem leszel halott.
Hiszem, csillagúton jársz,
hol az ártatlanság
tündér taván
elmerül a gond,
törékeny kamaszlelked
égi békére talál...
2017. január 24.
Végrendelet nélkül c. versem átirata
2017. január 24.
A veronai autóbusz balesetben elhunyt magyar fiatalok emlékére.
Adj, Uram örök nyugodalmat nekik…
Imádkozzunk halottainkért, a gyászolókért és a sérültek mielőbbi felépüléséért!
http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/nemzeti-gyasznapot-rende...
*
Kép: internet