Tyúklétra
Kis tákolt létra, fokra is szegényes,
mit disznóólnak támasztott az Édes,
a tyúkok járták, szálanként beosztva,
telt böggyel este, reggel botladozva,
s mint világító csillagok az égben,
úgy károgáltak szét a tetőtérben,
s ha közben itt-ott helyszűke is támadt,
pár hosszú rúdra pihentek a lábak,
majd jött a hajnal, kora sugarakkal,
nagy, leeresztett békével a nappal,
az udvaron fű, szemétdombon bármi,
s ők igyekeztek ezt-azt kotorálni,
a kakas tett-vett, mint afféle csél-csap,
míg megcsappant és megtelt a derékhad,
egy biztos pont volt közben, az a létra,
mit Isten se állított takarékra,
a nappal telt-ment, s kotlott fészket várva
rátollazódtak mind a régi zápra,
s a friss öröm, mint ujjbegyem kileste,
úgy nyolcra-tízre szaporodott este,
én ingem csücskét fogva beleszedtem,
az ég takarót húzott szét felettem,
majd vigyázón a nagy titkot csodáltam,
hisz ott rejtezett mindenik tojásban.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges