• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Vándornak jó társa a bot /I

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Diplomaosztó után az iskola kapuja előtt Jolánt egy jóképű, vállas fiatalember várta nagy csokor rózsával a kezében.
    - Danika! – kiáltott fel meglepetten Jolán – Micsoda meglepetés! Jöjjön, mutassam be a kolléganőimnek. Érdemes velük jóban lenni, mert mind diplomás ápolónők.
    - Nagy Dániel vagyok – hajolt meg udvariasan a lányok felé -. Jolánka, sok sikert kívánok a szép hivatásához! – tette még hozzá átnyújtva a csokrot.
    - Köszönöm, kedves, de most mennem kell, úgyhogy búcsúzom.
    - Jolánka! Ebéd után szeretném meghívni egy feketére és némi süteményre. Ne utasítson vissza, kérem!
    Szóval így kezdődött. Akkor ismerkedtek meg, mikor a Dániel édesanyját kórházban ápolták valamilyen gyomor bántalom miatt, és Jolán éppen ott gyakornokoskodott. Dánielnek tetszett a talpraesett nővérke, és Jolánnak is megakadt a szeme a deli legényen.
    Minden ment tovább a megszokott módon: találkák, séták, mozi, cukrászda és egyre szenvedélyesebb szavak, ölelések, csókok. Diplomával a kezében Jolán jelentkezett a megyei kórház igazgatóságán és fel is vették az elfekvő betegek osztályára. Nem a legelőkelőbb osztály, de a rátermettséget és a szakma alázatát itt lehet legjobban gyakorolni.
    - Én is kaptam egy jó állást – kezdte Dániel.
    - Örülök neki!
    - Örülhetsz is! Burkolónak vettek fel az építkezési vállalathoz. Biztos kereset, és egy hónap próbaidő után véglegesítenek. És akkor összeházasodhatunk!
    - Te most megkérted a kezem?
    - Bizony, bizony. De mondom így is: Jolánka akarsz-e a feleségem lenni?
    - Igeeen!
    *
    Elemér a csoportvezető barátságosan hátba vágta Dánielt:
    - Na, komám, letelt a próbaidő és rendesen viselkedtél, jól dolgoztál. Szólok a górénak, hogy véglegesíthet. Ja, és itt van a pénzed. Számold meg!
    - Hű, ez jó pénz! Erre meg is nősülhetek, megvehetem a karikagyűrűket. Előbb azonban gyere, igyunk meg valamit. Ünnepeljük meg az első fizumat!
    - Menjünk! Tudok itt a közelbe egy jó kis krimcsit. Oda járunk a haverokkal.
    Koccintottak, s megitták a maguk féldecijét, s mentek utána mindketten a dolguk után. Dániel az ékszerészhez, Elemér pedig újdonsült feleségéhez.
    - Elemér, ne siess! – kiáltott a társa után, mikor az éppen elindult az utcán.
    - Mi a baj?
    - Nincs semmi baj, csak meg akarlak valamire kérni.
    - Ki vele!
    - Legyél a házassági tanúm!
    - Nocsak!
    - Tíz nap múlva. Jó?
    - Kedves tőled. Elfogadom.
    Szerény körülmények között történt meg az esküvő. Eleméren és feleségén kívül csak az örömszülők és Jolán néhány kollégája volt jelen. Utána az ifjú pár meghívta a vendégeket egy ebédre, s egy pohár pezsgőre. Aztán mindenki ment dolgára. A fiatalok egyelőre Dániel szüleihez költöztek. Nem volt könnyű saját lakáshoz jutni. Félév múlva a vállalat, ahol a fiú dolgozott felajánlott egy barakk-lakást a város szélén. Két szoba összkomfort, de fából épült – fosznideszkából*. Télen alig lehet kifűteni. Mégis elfogadták, hisz az ezermester Dánielnek nem okozott gondot kellően szigetelni a deszkafalakat, és vastag szőnyegekkel borították a padlót.
    Jöhetett a tél, s a baba.
    *
    Dániellel madarat lehetett volna fogatni, mikor megfogant a harmadik gyerekük. Az első kettő leány, akkor ez most biztos fiú lesz – mondogatták egymásnak, és persze a munkatársaknak. A lányok szépen növögettek, nyiladozott az értelmük. Egyik – Anna - öt, a kisebbik – Márta - két éves volt. Jolán rettentő büszkén viselte a terhét. A fiút (!). Azt látni kellett, hogy miként vonul végig a kórház folyosóján, a kolléganők bámuló tekintete előtt!
    - Nézzétek, milyen büszke a lelkem! – szólt a főnővér évelődve.
    - Gondolod, van mire? – vágott vissza Jolán.
    - Csak egy kicsit irigyellek!
    - Na, lányok, leszállnátok rólam?
    - Menj csak dolgozni, de ha kell valami, szólj! – zárta le az eszmecserét a főnővér.
    Váratlanul jött a tragédia. Öt-hónaposon elhalt a magzat. A kényszerszülés is nagyon megviselte a fiatalasszonyt, de főleg lelkileg roppantak össze mind a ketten.
    A leányok csak kérdezték „mi a baj, miért vagytok szomorúak?”
    Ez a szomorúság mélyebb volt, minthogy el lehessen magyarázni a kicsi gyermekeknek. Még maguk között sem voltak képesek beszélni a veszteségről. Dániel úgy érezte, becsapták, hogy sors ellene fordult, és hiába mondogatta magában, hogy előre kell nézni, hogy ott vannak a leányok, akiket nevelni kell, akiknek apa kell, nem tudott megnyugodni. A munkába temetkezett. Az utóbbi időben nevezték ki csoportvezetőnek, több lett a fizetése és a felelőssége. Reggel korán ment el és este későn jött haza, fáradtan morcosan. Evett, elszívott egy cigarettát, s lefeküdt. Nem szólt senkihez. Pedig a felesége is nehezen tudott napirendre térni a megrázkódtatás után, s neki is szüksége lett volna valakire, aki nyugtatja, vigasztalja.
    Jolán hosszas időre betegállományban maradt otthon, de ez csak rontott a lelkiállapotán. Így volt ideje tépelődni, bánkódni. Mi történt tulajdonképpen? Miért halt meg a baba? Hogy lehetett volna megakadályozni? Ki a hibás? Hibás-e valaki egyáltalán? Millió és millió kérdés zsongott, zümmögött az agyában. Nem volt tőlük nyugta se éjjel, se nappal. És az sem volt, kihez forduljon. Elment az orvosához, kérdezze meg, tudják-e mi volt az oka?
    - Lehet valamilyen vírusfertőzésben szenvedett egyikük a fogamzás pillanatában.
    Már csak ez hiányzott! A gyötrő kérdések helyébe most az önvád lépett. Hajnalig gondolkozott, próbálta felidézni azokat a perceket. Vajon a láztól, az influenzától borította el akkor a hőség és nem a fellángoló szerelemtől? Felrázta hirtelen az urát.
    - Danikám, drágám, figyelj rám! Úgy érzem, rögtön megbolondulok! Gondolkozz te is, mi volt, hogy történt minden? Betegek voltunk? Influenzásak, lázasak? Hogy emlékszel?
    - Nem tudom! Már semmit sem tudok! Egész nap csak jövök-megyek, gépiesen végzem a munkámat, de egy percre sem feledkezem meg az elveszett kicsi életről. Miért történt ez velünk? Mit hibáztunk? S most ez az újabb vád! – és zokogva borult a felesége ölébe.
    A gyerekek is felébredtek, és Anna meg is kérdezte:
    - Miért keltetek fel ilyen korán? Apa beteg?
    - Nem beteg, kicsim, csak ma sok dolga van, és korán megy dolgozni.
    - Akkor este hamarabb jön haza?
    - Igen, kicsim. Ma hamarabb jövök haza. De most menj szépen vissza az ágyadba.
    A leányka bólintott, puszit adott mindkettőjüknek és engedelmesen visszament az ágyába.
    - Igaza van ennek a gyereknek – szólott a férfi -. Későn jövök haza, sokat dolgozom, hogy eltereljem a gondolataimat, közben elhanyagollak benneteket. Menjünk ki a konyhába beszélgetni, ne zavarjuk az alvókat.
    A beszélgetés ugyan lecsillapította kissé a kedélyeket, de a nap mégsem hozott megnyugvást. Jolán délelőtt elment a kezelőorvosához, tudna-e valami újabbat mondani. Nem volt semmi köszönet abban, amit mondott.
    - Megkaptam a legújabb eredményeket – kezdte.
    - Mondja, mondja!
    - A terhessége egy ritka vércsoport összeférhetetlenség miatt következett be. Már az is csoda, hogy két gyereke születhetett.
    - Jaj, Istenem! – döbbent meg az asszony – És ez mit jelent?
    - A professzor úrral is konzultáltam és neki ez a véleménye. Önöknek nem lehet együtt több gyerekük!

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг