Végül
Ha elfogy végül maradék erőnk,
a végtelen majd kegyesen fogad.
Ott nem számít már testünk gyengülése,
és nem jegyeznek szürke napokat.
Mindenek feletti, örök álom:
testvér, barát nem lesz idegen,
békességbe merül minden lélek,
a végső, nyugodt partvidékeken.
Ha tétován is, arrafelé tartunk,
- feledve a lét vad káprázatát -
hol áhítatra nyílik konok ajkunk,
és elborít a könnyű álmodás.
Összehajolunk e kegyelemben:
megérinti lelkünket az Isten.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges