Megölték kutyánkat,
a Sátánt.
Mondhatnám,
nem bánt,
maradt még három.
Azért én bánom.
Szelíd volt, bátor,
tartózkodó.
No, meg,
szabadon jár
itt néhány rabló.
Nyáron át,
árokparti
sárvirág szemük
tüzet hány.
Erősek,
előbb házőrzőket ölnek.
Pénz, vagy rózsafüzér?
Egyikük sem számol,
mert a kovácsolt szög
nem kell már a vasból.
Hagyták volna vérben
Krisztus tenyerében.
A kolomp is.
Mire jó, ha a ló
úri börtön foglya?
Nyomorában
két marokra fogja,
s odavág.
Értenem kéne, legalább
mire a vas már betalált
fejembe.