Veronai szerelmesek
1451 júliusának idusa.
Kis köztér Veronában, eldugott, csöndes kis tér. Néhány lombos fa sátortetőzik a tér fölé, de átengedi az arany napsugarakat, azok meg szorgalmasan melegítik a tér homokját.
Lent, a lombok alatt két nyolcéves forma fiúcska játszik, elmélyült csöndben építik homokvárukat.
Mézszínhajú, tószínszemű az egyik, sötétfekete, arabos fényű szeme van a másiknak.
Kedves, szép, lágy arcú mindkettő.
Fejecskéjük homlokuknál összeér, szót alig váltanak, jól értve egymást építik a várat.
Most egy lányka bukkan föl az egyik sikátorból, átfut a téren, hosszú, sötét haja lobogva száll mögötte.
Hatéves lehet.
Egyáltalán nem törődik a fiúkkal, átgázol a homokon, szétrúgja a majdnem kész várat, és már huss! ott sincs.
A fiúk levegő után kapkodnak, és bámulnak az elporzott lányka után.
Kisvártatva aztán levegőhöz jut, és megszólal a sötét hajú:
„Benvolio! Ki volt ez a kis pisis? Tudod?”
A mézszínhajú fej bólint, és csodálkozva néz a másikra:
„Hát te nem ismered, Romeo? Júlia volt, a Capuleték Júliája!”
A kis Romeo egy ideig arrafelé néz, amerre a lány eltűnt, aztán sóhajt egyet, öklével a levegőbe vág, és azt mondja:
„Uhhh! Én hogy utálom ezt a lányt!”
- Kavyamitra Maróti György alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges