• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Virrasztás

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    Kelebi Kiss István: Balsejtelem című képe, amelytől függetlenül íródott a vers.

    I.

    Álmainkban más
    a téridő. Tárulnak
    véletlen kapuk.

    Megélni mindent
    - mégsem lesz sohasem így -
    szemhunyás alatt.

    Ott sosemvolt fák
    sóhajtják rengetegben:
    állj. Ne közelíts.

    Megdermedt idő -
    csendkörökben huppanó
    hajnalnéma léptek.

    Így bolyongsz örök
    fagyban emberöltőkig.
    Fáradt vagy. Megállsz.

    Faárny takar be.
    Varjúszárny szembogárban;
    már te vagy a fa.

    Aztán a város
    tetején fekszem éjjel.
    A fényspirálok

    lángcsíkja vibrál,
    kigyúl, vizslat, megéget -
    virraszt szenvtelen.

    Lehunyom szemem:
    már messzi tó tükre vagy.
    Ébredsz. Ébredek,

    és szűkül-tágul
    pupillánkban az élet.
    Éljük csendjeink.

    Az örvény kitár:
    álmodban ébredsz, s beléd
    fészkel a világ.

    II.

    Álmomban virrasztunk.
    Némán nézzük egymás szemében
    a másikból tükrözödő,
    gyertyaláng táncára pulzáló,
    (szemedben-szemedben
    szűkülő-táguló pupillák és univerzumok),
    majd összeroppanó és kihunyó,
    megismételhetetlen világokat.

    Bennük,
    a másik világainak,
    visszatükrözödések végenincs folyosóin,
    csillagsztrádákon,
    spirálos galaxisok
    eldugott zugaiban,
    körkörös körökben,
    időtlen időkben
    keressük magunkat,
    a másikat,
    a helyet,
    amit mindjárt kiolt a gyertyaláng,
    és ahol egy kis asztalnál,
    gyertyafénynél
    virrasztunk,
    és csak nézünk sokáig egymás szemébe,
    míg a táncba szédülve
    mi is eltűnünk.

    Huzat jön. Pislantok. Kihunyó gyertyaláng.
    Meg nem élt életek villannak fel -
    pupillám szűkül:
    felejtünk, és már nem voltak sosem.
    Pupillám tágul:
    a sötétben tapogatlak ki mozdulatlanul.

    Világok tűnnek el,
    kontúrjaid körvonalazódnak,
    vagy csak a pókhálók szemem sarkain.

    Most az van, hogy
    lehet, hogy már nem vagyunk.

    Nehéz, ólmos szárnyak susognak -
    csak fúj a szél.

    Meglátlak még,
    mozdulsz,
    kinyújtod karod
    (szárnyak? emelkedünk?
    pupilla tágul,
    már pont csupán,
    bolygók tűnnek el)
    csillagok gyúlnak -
    egy befejezetlen,
    érhetetlen kontúr
    (két utolsó lélegzetben,
    két kitáguló pupillában
    összeforrt utas)
    hasít át szembogarunkon,
    és máris eltűnünk.

    Nem tudjuk meg,
    időben megtaláltak-e,
    ők, akik mi vagyunk,
    és akik álmukban egy kis asztalnál,
    gyertyafénynél
    virrasztanak valahol,
    mert már nem vagyunk.

    Csak változó, tükröződő képek
    két szűkülő, majd utoljára kitáguló
    pupillájú szempárban,
    valahol,
    ahol egy gyertyaláng táncol tovább.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг