ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent
munkája után, amit végzett.
Isten látta, hogy nagyon elromlott mindaz, amit alkotott. Isten újra szólt:
"Szüntessük meg az embert, képmásunkat, a magunkhoz hasonlóat! Ne uralkodjanak
ők a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes
csúszómászó fölött, amely a földön mozog!"
És megszüntette Isten az embert, saját képmását, az Isten képmására teremtettet,
a férfinek és nőnek teremtettet.
Este lett és reggel: a nyolcadik nap.
Aztán szólt Isten: "Ne hozzon többé elő a föld élőlényeket fajuk szerint:
háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint ne hozzon elő!" Úgy
is történt.
Isten megszüntette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint
és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó,
jobb, mint előtte volt.
Este lett és reggel: a kilencedik nap.
Isten szólt: "A vizek ürüljenek ki az élőlények sokaságától, az égen, a föld
felett pedig ne röpködjenek madarak!"
Úgy is történt, Isten megszüntette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozogtak, vagy a vízben úszkáltak. És a röpködő madarakat is visszavonta, ugyancsak fajtájuk szerint.
Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint előtte volt.
Este lett és reggel: a tizedik nap.
Akkor megint szólt Isten: "Ne legyenek világító testek az égbolton, s ne
válasszák el a nappalt az éjszakától!
Ne határozzák meg ezek az ünnepeket, a napokat és az éveket. Ne fényeskedjenek
az égbolton, s ne világítsák meg a földet!" Úgy is lett.
Isten visszavonta a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy ne
uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy ne uralkodjék az éjszakán,
s hozzá még a csillagokat is visszavonta Isten.
Isten az égboltról levette őket, hogy ne világítsanak a földnek, ne uralkodjanak
a nappal és az éjszaka fölött, s ne válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint előtte volt.
Este lett és reggel: a tizenegyedik nap.
Akkor megint szólt Isten: "Ne teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek
termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön! Ne
teremjen!" Úgy is lett.
A föld nem termett többé zöldellő növényeket, amelyek így nem hoztak termést
fajuk szerint, és visszavonta a fákat, amelyek gyümölcsöt sem érleltek, magvak
bennök nem lettek a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint
előtte volt.
Isten ismét szólt: "Oszoljanak szét az ég alatti vizek egy helyről, és süllyedjék el a száraz!" Úgy is történt.
Isten egykor a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek, most visszavonta neveiket. Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint előtte volt.
Este lett és reggel: a tizenkettedik nap.
Isten újra szólt: "A vizek közepén szűnjék meg a szilárd boltozat, hogy ne
alkosson válaszfalat a vizek között!" Úgy is lett.
Isten visszavonta a szilárd boltozatot, és összeárasztotta a boltozat fölötti és
a boltozat alatti vizeket.
Isten a visszavont boltozatot nem nevezte semminek.
Erre este lett és reggel: a tizenharmadik nap.
Isten szólt: "Legyen sötétség!", és sötétség lett.
Isten látta, hogy a sötétség jó. Isten összevegyítette a világosságot a
sötétséggel.
A világosságot Semminek nevezte Isten, a sötétséget pedig szintúgy Semminek
nevezte.
Azután este lett és reggel: az utolsó nap.
Végezetül megszüntette Isten az eget és a földet.
A föld megszűnt lett és még csak üres sem, sötétség borította a mélységeket, és
Isten lelke végre újra ott lebegett a mélységek fölött.
És nem lett többé este és nem lett többé reggel: az utolsó utáni nap.