ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Itt a villamospótló, itt a villamospótló!
Károgja egy selejtes, rikkancshoz hasonló, 60 körüli kisfiú és serényen hetvenkedve, jobb kézzel csengettyűt rázva, beáll a villamos sínekre. Valami saját tákolmányt húz maga után, amit kiselejtezett motorbicikli kerekekre szerelt. A deszkaomladék, omladozó tömegét, egy teljesen egységes nyirokcsomónak is nevezhetnénk. A szó biológiai értelmében semmiképpen sem, de az átázott ősiség illatát, fanyarul terjesztő gurulmány, minden része korhadtan nyiszog. A fémrészeket is átható rozsda fedi.
Nem járom, hanem a nyakába dobott, egylovas kocsik bőrzete díszíti. A vállain átvetett, befogott patátlanság, egy személyben, csak úgy sugárzik.A tömeg izgága, óráját bámuló és toporog. Van aki dühösen lökné odább, mások szép szóval tessékelnék, más belátások mezejére. Ki tudja miért, ő ott marad, nagyon boldog mosollyal díszített, őszes borostájú, kerek fejével.
- Beszállás hölgyeim és uraim, beszállás!
Mint recsegő rádió hangszórója, harsogja az őt várók felé.
- Nemsokára jönnek a kollégák is. Azt hiszem öten férnek fel.
"Ismét egy bolond és éppen nekem kellett kifogni", kódorog a mélán bántó gondolat fejről, fejre. Egy negyvenes nő nyelvet nyújt rá, egy húszas ifjonc, jelentőségteljes középső ujj mutatványt hajt végre. Egy ötvenen túli férfi gondolja, "a kommunikálás a legjobb mód minden hülye meggyőzésére".
- Üdv öreg harcos! Tudja, mi a villamospótló buszt várjuk, ezen a vonalon ma csörömpölés híján, duda szól.
A furcsa szerzet visszaszól.
- Tévedésben méltóztatik lenni, tisztelt utazóközönség, én és a társaim vagyunk a "Z" terv.
- Bocsánatot kérek, micsodák maguk? Ugye nem akarja azt mondani, hogy több ilyen is jön?
- De kérem! Nyugatról terjedt el, hogy mindig kell egy "B" terv, ezt a közlekedési vállalat tovább fejlesztette, "C" és a többi tervekre. Mi vagyunk a "Z" terv, tudja mint Zoltán.
- Honnan tudja a nevemet?
- Bocsánatot kérek tisztelt utas, csak a terv jelzésére utaltam. Az van tetszik tudni, hogy a buszsofőrök sztrájkba léptek, a kisbuszosok is csatlakoztak és mindenki pechjére a taxisofőrök is. Különben nem ácsorognánk itt. A villamosok startból nem járnak, egyébként nem kellene pótolni őket. Végigszedték az összes -higgye el nekem, az összes-, lehetőséget és visszanyúltak hozzánk. Elég furcsa a hivatalos megnevezésünk, riksásoknak neveztek minket.
- Azt hittem, olyanok csak a távol keleten vannak.
- Ez csak egy formális megnevezés. Valójában, úgy 40 éve bútort fuvaroztunk, esetleg háztartási gépeket. A személyszállításba csak most, a "Z" terv kapcsán keveredtünk be.
- Mondja öregem, így akarja húzni ötünkkel ezt a tragacsot? Különben is mire üljünk?
- Rengeteg állóhely van, ötüknek bőségesen. Én húzom, a következő -már jön is a kolléga-, motorizált alegység.
- Tessék??? Úgy látom, egy biciklivel jön. Megbolondulok!
- Ne tessék kérem! Láthatnám a jegyeket? Foglaljanak helyet! Rendben. Na most még csak annyit, hogy mielőtt beáll a motorizált alegység, rövid kiképzést tartanék. Dombon lefelé kocogok, amíg tart a tehetetlenség húzom, aztán majd leugrálnak és egy, ilyen interaktív közlekedés -mint többletszolgáltatás-, keretén belül, besegítenek taszítani a limómat. A motorizáltamnak sokkal könnyebb lesz, de még motorizáltabb is van közöttünk. Kettőnek képzeljék, dongó motor van a biciklijére szerelve. Náluk többe kerül a jegy -elméletileg-, gyakorlatilag viszont kimaradnak az interaktivítás többletszolgáltatásából. Tehát egy laposan unalmas, valódi riksához méltatlan szolgáltatás áldozatai lesznek. Tessenek kérem felszállni, indulunk!