Zsoltár a varjúért
Királyi madarak, fejedelmi sólymok,
címerek pajzsán terpeszkedő sasok,
bocsássatok meg néki!
A földet röptében lesajnálók
kiválasztott, fenséges serege,
bocsássatok meg néki!
S ti is, apostolai méltányos lázadásnak,
biztosra számító szegődött vámszedők,
szajkóhelytartók, verébpehelynökök,
bocsássatok meg néki!
A külső és belső emigrációba
üdvözítő szelek hátán elvitorlázók,
éltornász bajnokai a megélhetésnek,
bocsássatok meg néki!
Szobrok tövén szurkoló hivatalnok-
galambok és nyájas ellendrukkerek
bocsássatok meg néki!
Bocsáttassék meg néki a kertek
egyetemes havában hátrahagyott
idegesítő lábnyom! A szívek vattával
bélelt nyugalmának csendháborítása
bocsáttassék meg néki!
Bocsáttassék meg néki: gyanútlan
önkéntese a feketedő télnek, mégis
izgat az évszak ellen, amelyben otthonos!
Elvtelensége is bocsáttassék meg néki!
A kesztyűt fölvéve győztesen elbukik,
s tépázottan támad. Bocsáttassék meg néki
hasonlatossága az együgyű emberhez!
Bocsáttassék meg néki,
hogy bocsánatra szorul — kár!
2005. december
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges