Még placenta takarta arcunk
A tragacs volt az istállók királya,
Elaprózni nincs már mit a mi korunkban.
(Erről a törvényről hallgatnak a bölcsek.)
Van, hogy a mérték minden mértéken túl van.
A poharat mindenkor színültig töltsed:
Ne üvölts nekem
ócska közhelyeket!
Hallgasd el
Szeretnék még tőled utószor
Csókot lopni
1.
Néha elmondanám,
hogy nyelőcsövemben rekedt
az elmaradt beszélgetések
savas öntete és egyre csak marja
a holnapot, s hiába
az ígéretek színes szőttese,
csak a klór nehéz
éneke skálázza
légcsövemben a ritmust,
míg lelkem egén
varjak károgják az
ősi rigmust:
Ne fuvolázz,
áthat a gyász…
Barázdáit annyi megélt télnek,
S pillantásom öblét ráncok szegik,
Ifjúságom emlékei szépek,
Bár a sors még kér tőlem valamit:
Nem lehet
Nem lehet
Mindig csak
Mindig csak
Mindig csak
Tá tá tá
Tá tá tá
Down
Egyszer egy Holdbéli alkalmatos helyre
felküldtem pár édes pillanatot, rejtve
esti kékbe - vánkosáról pár csillagot -
ölelkező fénysugárral elém dobott.
Hej, ha engem szeretnének,
énekelnének a rétek,