IX. (évszakok)
Régi árnyak nem nyugosznak
Átfestenek lesikálnak
Át- ki- meg be – helybenhagynak
S amnéziát szimulálnak
(Szimultán II.)
Mit kezdhetnél a dezsavükkel?
Nem ezt, nem így, és még csak
nem is te. Legfeljebb hasonlót
ha egyáltalán. Másként. Valaki más.
hetek telnek el
míg bennem a szó
ez a váltig szeszélyes
hajnalszárnyú lidérc
köhint a csöndre
(Szimultán I.)
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted
zajlók, és intimitástól megemeltek.
Tollát tépi egy szelíd madár.
VIII. (virrad)
Mi ez a csend, mi ez a mély,
mi ez a szaggató, fénytelen üresség.
Te előttem mész. Én eléd futok.
Gyermekéveim meztelen talpa alatt
sírnak az álmok.
Feléd dobom a labdát
széttárod kezeid,
arcod a felhők felé fordítod.
Csattogó lepkeszárnyakba kapaszkodom.
Zuhanok. Te még repülni akarsz
pille könnyű szárnyakon. Nélkülem.
És én úgy könyöröglek,
gyere még játszani velem