körvonalak
tévutak nélkül
kikopott belőlem
minden józanság
felkavarsz mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek hogy nincs is arcod
csak valami
lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybetűs szenvedély
ha egyszer
majd kibontasz magadnak
IV. (feküdj a földre)
kivülálló vagyok
és gyenge
Álmodj! Zúgj tova, légy erdő friss illata, nyárban
felhő, vagy csak pár csepp - omló hűs tavasz öblén.
Sárban született. Anyja ölén
lüktetve, melegen ölelte át a vadon,
nem is emlékszik már talán,
hogy létezett valaha igazi, mély oltalom.
Tőzsdék körül éled a dzsungel
Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.
Számban hűlnek a szavak,
mondhatná őket más is, akárki:
mert nem tudtam, nem tudhattam
megfosztva gesztusaimtól,
meg jól ismert, begombolt pózaimtól,
nem tudtam, nem tudhattam,
hogy cipőm sarkáról leporlik a sár,
hogy nem jelöltek meg az utak,
melyeken hiába próbáltam hagyni lábnyomot.
III. (autóstop Las Vegasba)
"Vezess, merre az út,
Ragyogó sötét felettünk,
aranyló fellegek,
gyerünk, stoppoljunk Las Vegasba,
a titkos kóddal nyerek"
Öleli fiát
Látszik, nincs fiad
s hiány, mely kínozná szíved.
Ostoba utadon
nem csak magadat viszed.