- áltörténelmi tanulmány az emberiség zivataros századaiból -
Az emberiség története lényegében konfliktusok története, melyeket olykor sikerült, máskor nem sikerült maradéktalanul feloldani. Többnyire nem sikerült, s a konfliktus magva a történelem termőföldjében tovább csírázott, és szépségesen szökkent szárba legközelebb.
A teljesség igénye nélkül: a legeslegelső konfliktusok még a történelem előtti időkben zajlottak le, és viszonylag tisztességes okokra voltak visszavezethetőek.
Aranyos, fogatlan cápa mosolyog Barbira, szendén.
Ez a nap arról nevezetes, hogy 1927-ben elhozta számunkra Gabriel García Márquezt, a jelenleg is élő írók legnagyobbikát.
A hetvenes évek második felében járhattunk, amikor különös érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy kicsit elegem van az európai meg az észak-amerikai regényirodalomból, úgy éreztem, ugyanazt a csontot csócsálják már egy ideje, ugyanabban a késő-realista, posztmodern stílusban, hát keresni kezdtem valamit, valami újat, frisset.
Olyan elnyúlt, hosszú háromszög alakja volt az egésznek, kicsit lekerekített oldalakkal. Elsőre könnycsepp benyomását keltette, persze mindössze azért, mert a tető ilyen formájú volt. Jobbról is, balról is egy út vezetett mellette, az utak szélei már a szakadékba lógtak. A könnycsepp alakú, vasráccsal körülvett furcsaság, temető volt. Olyan, amiben mindenki egyforma és hirtelen egyenlő.
Két nappal az ötvenhetedik születésnapja után kezdődött.
A születésnapról amúgy joggal állapította meg, hogy a legsavanyúbb ízű volt egész életében, pedig volt néhány szomorú születésnapja, mióta tizennyolc éve egyedül maradt, és élt egy kicsiny, bérelt lakásban.
Kutya és macska nélkül.
Egyedül.
- Itt a villamospótló, itt a villamospótló!
Ebben a házban
- fölépülése óta -
egyetlen híres ember
sem született,
és nem élt!
1817-ben ezen a napon született Arany János.
Vojtina ars poetikája
(részletek)
"Tele vagyok, dallal vagyok tele,
Nem, mint virággal a rét kebele,
Nem mint sugárral, csillaggal az ég:
De tartalmával a "poshadt fazék,"
Vagy mint csatorna, földalatti árok,
Amelybe nem csupán harmat szivárog. -
Tele vagyok. Nincs tűrni mód tovább:
Feszít a kóranyag, a zagyva táp.
- Öreg, kapja össze magát! Beszerezte amit mondtam?
- Minden megvan kedvesem, itt a létra is.
- Létra! Minek?
- Azt mondtad, mindenből a legnagyobbat és legmagasabbat szerezzem be, annak megfelelően, a tűzoltó kocsi tetejére csak létra segítségével juthatsz fel.
- Ez a művészetek sárba tiprása. Ahogyan a múltkor is egyértelművé tettem, hogy holmi önjelölt festőcskék, mindenféle cifra címekkel manipulálva, az én galériámba tizedelten sem juthatnának be. Úgy vágnám ki őket, mint a huszonegy.
Bűneiről nem szívesen beszél az ember; ki szeret alsógatyában mutatkozni dísz-szmokingos, estélyi ruhás társaságban?
Hacsak…
Hacsak nem kiírni-üvölteni akar épp magából egy több, mint húsz éve nyomasztó emléket. Hacsak nem tanulságnak szánja ifjabb embereknek.
Ilyen esetben indokolt a lelki-gatyára vetkezés: vetkezem tehát.