Falon egy festmény függeszkedik.
Neve egy illúzió,
Rámerevedve él és mozog a kép,
Kizártnak tűnik a kitaláció,
Olyan megnyerően szép!
Zöld fény függönyébe burkol téged.
A sárga napfény így smaragdzöld,
Reszketve lehajló fenyőfaág
rezgő hócsipke-fátyolán
eleven, lobogó gyertyaláng
- fájdalmas, hamis csillogás…
( Munkácsy Mihály: Tanulmány)
Kattints! A verset előadja: Bartalovics Zoltán
Alkonytájt,
ha hazajött nagyapám,
hosszúra nyúlt árnya
kísértetet játszott
a folyosó falán.
Megjelent: Dörmögő Dömötör, 2009. novemberi szám. Rajz: Baracsi Gabriella
A verset Tóth Nikolett, első osztályos
tanuló mondja el. Kattins ide a meghallgatáshoz!
Gősi Zolika emlékére
Láttam a tenger izzó verőfényét,
hullámzó kékjében ragyogó holdat,
a dübögve, morajló gyilkost.
Éreztem sós ízének megváltó erejét,
Hallottam hangjaiban az imát
megtévedt lelkekért.
Barát Kata ateizmus(nem iszom teát) c. verséhez
palackban kísérő gin-tonik
üvegből pohárba gyöngyözik
serpenyő bugyrában hal-fasírt
sületlen tagadás holnapig
Holbein: Haláltánc-sorozat (Az apátnő)
Lesz-e, aki rám vár,
lócámra leül,
hogy halál-árnyakkal
ne legyek egyedül,
A verset Péter Erika mondja el. Meghallgatásához kattints ide!
Bánattal telt az a nyár,
– nem volt rajta festék –
könny nélküli kertek
színüket vesztették,