A felhők széle elfutott előlem,
hát én is mindig magasabbra nőttem,
a fák, a bokrok jelzőtáblák voltak,
s én picivel a szélvésznél is gyorsabb.
Régvolt éjek zamatát őrzöm,
bennem ring, ha ébreszt a hajnal.
Buja árnyakkal nem vesződöm,
a fénylő csend ölében dal van.
Taposott ösvény
világom sovány testén.
Sáros seb az árok.
Vadgesztenyék ujja
koldustenyér forma,
alattuk sétálok,
oldalán a sornak
házak omladoznak.
(villódzó eső)
Megszédültem a lépcsőházi
kapcsolóhoz nyúlva.
még itt vagyok, ölelem a nappalt,
Döngettem dobra mellet,
szűköltem, hogyha vertek,
de bajra bírt szívemben
egy kisgyerek kesergett.
!doctype>
– Hallottad-e hírét
a kerek erdőnek,
a kerek erdőben
zúgó, nagy fenyőknek,
hatalmas fenyőknek?
A kezek motoznak mindhalálig
(meghajlott jegenyék)