...
Hej, aranyág, aranyág,
Ölelésed olyan lágy,
Egy mosolyod megigéz,
S az est a mályvára néz.
A felismerés fájó,
kegyetlen-tiszta.
Út innen nem vezet,
se előre, se vissza.
Eltorzult arccal, álmaim
szorongatja a hajnal.
Pupillám mélyében
elbúvó szürke fényekből
arctalan holnapom rajzolja,
...
Néha álmomban mindig kék,
Ragyog és bűvöl a tenger,
Fodrai, mint gyöngyszemecskék
Selymesek, s nézi az ember.
'Isten jókedvében két dolgot teremtett:
a tavaszt és a lovat.'
A nyüszítés, a tonnás sóhaj
beleszakadt az éjszakába,
az ég tele lett csillagszóval,
s a lovak égtek, mint a máglya.
...
Vágyak kergetőznek a valóság talaján,
Az érzelmek fűtötte kis dombok alján.
Hogy érdemeljem ki Őt? Tettem-e eleget,
Viseltem gondját, s ez valá a szeretet?
Ma elveszett egy mosoly...
Előbb a mezítelen térdek,
a mezítelen combközép,
amit szabadon hagy a szoknya,
a mezítelen nyak, a mezítelen vállak,