Régi árnyak nem nyugosznak
Átfestenek lesikálnak
Át- ki- meg be – helybenhagynak
S amnéziát szimulálnak
(Szimultán II.)
Mit kezdhetnél a dezsavükkel?
Nem ezt, nem így, és még csak
nem is te. Legfeljebb hasonlót
ha egyáltalán. Másként. Valaki más.
hetek telnek el
míg bennem a szó
ez a váltig szeszélyes
hajnalszárnyú lidérc
köhint a csöndre
(Szimultán I.)
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted
zajlók, és intimitástól megemeltek.
Tollát tépi egy szelíd madár.
VIII. (virrad)
Mi ez a csend, mi ez a mély,
mi ez a szaggató, fénytelen üresség.
Te előttem mész. Én eléd futok.
Gyermekéveim meztelen talpa alatt
sírnak az álmok.
Feléd dobom a labdát
széttárod kezeid,
arcod a felhők felé fordítod.
Csattogó lepkeszárnyakba kapaszkodom.
Zuhanok. Te még repülni akarsz
pille könnyű szárnyakon. Nélkülem.
És én úgy könyöröglek,
gyere még játszani velem
Képet raksz ki belőlem
ahogy látsz
lehunyt szemmel
mikor magadba zársz
csak egy pillanatra
testünk összeér
óramutatóként
lenn te
fenn meg én