Vágj belém,
már nem fáj,
vagy
talán csak nem érzem,
annyi sebhely között,
HALLANI
Este és éjjel beszéltünk oly sokat
Téve egymás elé sorsokat,
Hogy mondta, súgta és szinte égetett,
Tartogatsz.
Szánsz,
mintha töredék
volnék,
végleg elveszítve
fél magam.
Az utca őrült robogása,
egy zajt öklendő kamion,
rossz dobhártyás fülembe rázza,
ez századvégünk miatyánkja,
itt élek - ez az én sorom.
talán így a jó
ennyire távol tőled
V. (sivatagi hajnal)
...hiába a közelség bennem, ha egyre nagyobb a távolság benned
Nincs aki kiáltson
a torony üres
a szív rideg lett és béna a torok
már hallgatni se arany
kenyeret éget a tarlókohász
fáj szégyenfüstje
nincs őr
kevés az ima
és a fohászt elnyeli
a mennybolt kékezüstje