Mostanában jól
megnézek mindent.
Mint aki készül valahová.
A szerző kérésére 2012.02.15-ig visszavonva
A légben szinte semmi pára,
Csak a Nap fénye remeg,
Őszi gömbjét fútta a fákra,
S szín-ruhája lepereg.
Tegnap szívből jövőn
kacagott a lány.
Torokba rekedt hangok,
homlokra csókolt múzsa-magány,
tintafoltos versek,
széttépett papírlapok.
Az élet ma sem válogatott,
hamuvá porladtak az ígért álmok.
Hűvösek, feketék,
fejkendőt lengetnek az esték.
Felhők lobognak a menetelő szélben,
örökölt zászlaink lengenek — sötéten.
Pontos sorrend:
hinni, bízni, szeretni, csalódni.
Arcon smink, semmi érzelem,
lassan már hiába kérdezem magam,
csak a hangposta felel-
köszönjük, hogy hívott, de máskor ne tegye,
mert néma lettem
és nem láttam a lámpafénytől
tükörképem, s hogy ki is vagyok-.
Szép analfabéta volt nagyapám,
az apám meg csak négy elemit végzett,
de igazukat úgy falja a szám,
mint kisgyerek, az első kanál pépet.