Kicsikartam magamból egy koromnyi napra való dermedt nyugalmat, üvegvatta-szivacsos lelkülettel, amire már a kéreg is úgy rászáradt, hogy nem is látszik semmi. Hírverésre dobolhatnak a dobhártyámon dobverővel, ékelhetik vágyam forrását.
Idő. Tér. Ma, holnap, holnapután. Egy hét, két hónap, száz év. Visszavonhatatlan, és megismételhetetlen viszonyban vagyunk az idővel. Hús-vér emlékek, jelenek, hidak, utak, mosolyok, könnyek és vágyak között éljük, és tartjuk az életnyi pillérjeinket.
"egyedül a felkelő nappal fekete bársony bordó brokát kihagyó halkuló aggyal jéglábon gázol a fény a patakon át" Radnai István: A távozó éjre kapaszkodva
Nagyon sokszor repült már álmában, ez mégis valami egészen más volt. Általában széttárt karokkal, nehézkesen megdőlve, madárhoz és repülőgéphez egyszerre hasonlóan, könnyedén, mégis ormótlanul. Haját általában hideg szél ostromolja, és mindig fázik. A föld és a nap egyaránt messze vannak.
A vérszegény, roskatag bolha feladta a vánszorgást. Annyi ideje nem evett már, és úgy legyengült, ha halni kell, legalább ne gyötrődjön tovább. Meghúzta magát egy fűcsomó tövében folyamatos eszméletvesztésektől reszketett, remegett, hallucinált, és szép kövér csípni való bolhatápot álmodott magának.
- Szervusz, Tihamér. Mi a fenét csinálsz itt avval a sok fura cuccal?
- Szervusz, Fafej. Megyek át a lápon.
- Már ezen a nagy sárdagonyán itt? Te hülye vagy, ezen még senki nem ment át élve!
- Ez a lényeg, Fafej, be akarok kerülni a Riccardók könyvébe.
- Az egy olasz könyv? Nem olvastam... Azt sem.
- Nem, tökfej! Ha valaki valami nagyot csinál, oda beírják.
- De te már csináltál nagyot. Olyan nagy disznóólad van, hogy csuda!
- Tisztelettel kérdezem goszpogyin Iljonics, mi lesz a mai program?
- Elsőnek mindjárt egy főbelövés, ha újra legoszpogyinozik.
- Elnézését kérem hadnagy úr, folyton elfelejtem a helyes bolsevista megszólítást. Régi vágású vagyok, bocsánatát kérem, tehát semmiképp nem a szovjetek hatalmát vontam kétségbe.
Kép nélkül képtelenség, képpel is a lehetetlen bal felső sarkát kibillentő próbálkozás. Tulajdonképpen ragasztó fogyasztásról van szó. Valami, ami sem a szipózáshoz - mint primitív kábítószer-élvezethez -, sem enyvhez - a valamit valamihez ragasztóhoz - nem hasonlít a szó klasszikus értelmében és, hogy jól ellentmondjak magamnak, mindkettőt magába foglalja.
... egyszerűen megmarkoltam hűtlenül magára-hagyott, hollótustól szennyezett
nádtollamat. Vele akartam lenni!
Akit, amit egyszer megszeretünk, az tudtunk és beleegyezésünk nélkül, örökös
társbérletben
nálunk marad.