Az utas
Nagy fékcsikorgással állt meg a taxi a furcsa kinézetű utas mellett, a sofőr kivágta az ajtót és szinte ordított:
- Na, szálljon be, nincs vesztegetni való időm!
A szelíd arcú utas beszállt, a sofőr pedig kilőtt, a városon belül 90-nel.
- Maga tulajdonképpen honnan jött, talán a Holdról, olyan furcsán néz ki? - Szólt az utasához. -Hová is akar menni?
- Van magánál térkép?
- Van, természetesen.
- Lenne olyan szíves, megmutatni!
- Parancsoljon.
- Na kérem, ide megyünk.
El akarok szakadni…
Előszó: Három napja fáj a fejem és émelygek... Nem állapotos lét, de nemállapotos és vírusos...
Mézeskalács
Mézeskalács
Délután öt felé járt. A szűkös sötét utcában csak egyvalaki sietett a kijárási tilalom ellenére is. Aprócska termet, olyan kilenc forma lehetett. Kezében néhány tojás, amit Mari nénitől kapott karácsonyra, és az anyja tudta nélkül el is ment érte.
99 év magány
„Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne, és
nincs oly rejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.”
/LK 8: 17/
Ballada
A függöny résein bemosolygó kora reggeli napfényre ébredt, pedig milyen jó lenne még lustálkodni a hatalmas dunna alatt. Pár hete, amióta másállapotban volt, nem bírt már hat óra előtt kikelni az ágyból, hiába feküdt a tyúkokkal. Volt ugyan segítsége, a Sári nevű lány, de mégiscsak megszólják a népek a gazdasszonyt, ha addig nyomja az ágyat, hogy a tyúkok már kárálnak az udvarban.
Gyermekkoromban álmok szivárvány felhői között ringtam...
Gyermekkoromban minden olyan közelinek tűnt, noha a távol mégis olyan messze volt, mint Óriásország, de akkor még tudtam varázsolni.
Nem kellett ehhez semmi más, csak a fantáziám. Szerettem a kertünk végében meghúzódó mohás gyepen üldögélni, s innen fókuszálni a szőlőlugasokon túli világra. Tücskök ciripelése, káposztalepkék násza, málnabokrok napimádása, a sárgabarackfák virágainak csóküzenetei és a föld hűvöse óvták napjaim.
Este a konyhában 1951
Drága dolog a petróleum. A boltba vitt az ember egy üveget és abba mérték pénzér´ Nagymama csak későn gyújtotta meg - az üvegcilindert leemelve - a lámpabelet, mikor már alig láttam nagypapa lábait a lavórban. Azt minden este megmostam, ahogy az Úr a Tizenkettőét. (Azt a plébános úr mesélte a múltkor.) A sparhelt vasszáján keresztül kiviláglott néha a maradék tűz lángja, ha lobbot vetett még egy-egy lapuló ágdarab.