...
és
én
újra
csak
nézem
ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Miféle chirurgus buzgalom
terjed itt közöttünk
hogy már valahány oldalon
seregnyi felcser kész összevarrni
morzsalék
maréknyi kincs-cafat
lapul korhadt zseb
rejtekén
elherdált emlékek
rozzant vázai
a paplan megint tűhideg
súlyát latolgatom szelíd
haraggal feledve feslett
gyermekénem szomját
Kettőt csörrent
A telefonom
Aztán néma
Csönd lett
Én egyet
Vártam csak
A másodikon
Gondolkodom
ülünk a homályban
egymással szemben
csodálkozom
hogy ma
mennyire megnőtt bennem hiánya
szeretlek
szeretsz
sokszor leírtam
leírtad
olvastad
olvastam
A viharfelhők messzire járnak
és ha kezed sem érhet el kezemig
majd színt vesztett levelek paplanában
átkulcsolom kezem a magányon
talán túléled a holnapot