Ideje van mindig a csodáknak.
Megtapintván immár a sebeket is:
még sincs harmadik utáni nap.
Szomjas a föld por veri fel
Itt a Húsvét, locsolni kell
Áll az ágyú, vízzel tele
Hímes tojás a kereke
Nyomtalan utakon járok
az idő vérzi fáradt lábnyomom
Tudták, hogy szűz...
Ez benne volt az
Éjhosszú
Tegnap-sikolyban…
műfordítás
Egy fiú halála
(aki egy elmegyógyintézetben halt meg egyévesen)
Valami ott kiszakadt belőlem
Valami lélek, valami nagyon olyan
Nem volt ebben semmi méltóság,
Vagy bármi hasonló.
Tavaszt borzong a víz,
borostyános fák alatt
apró arany tavak,
körös körül sír,
majd vállamra borul
langy öleléssel
a nap.