vágyódó
(fiamhoz - a hóvirág elé)
H allgatom a csendet
Ó rák napok telnek
V ágyódó
I mámmal
R eszkető könnyű némaságban
Á tvirrasztott éjek
G ond-szőtte magánya suttogja emléked
Göröngyök
honnan kezdjem nincsen eleje vége
levedlett kígyóbőr boncasztalra téve
különleges minták értetlen nagyító alatt
Kazlak
Szemét
lehunyni rest,
ágy szélén roskadtan
hunyorog az álom,
festéke megcsúszik,
fakó valóságon
dadogó ecsettel
csillagot keres
az est fia.
Utolsó lap
Újra itt vagyok! Ma nagyon jó napom volt. Hetek óta csak nézegettem azt a fiút az ötödikből, erre ma ebédnél mellém ült. Úgy remegett a kezem, hogy a rizsszemek csak úgy hullottak vissza a tányéromba. Nem is mertem ránézni. Mit is akarhat egy negyedikestől? De leült ma mellém!!! És én olyan boldog vagyok. Megszólított: „Ideadnád a sót?” Nem is tudtam válaszolni neki, és csak habozva nyúltam a sótartóért. Fel is borítottam. Azt hittem, hogy elsüllyedek szégyenemben, de Ő csak kedvesen mosolygott.
