Újra itt vagyok! Ma nagyon jó napom volt. Hetek óta csak nézegettem azt a fiút az ötödikből, erre ma ebédnél mellém ült. Úgy remegett a kezem, hogy a rizsszemek csak úgy hullottak vissza a tányéromba. Nem is mertem ránézni. Mit is akarhat egy negyedikestől? De leült ma mellém!!! És én olyan boldog vagyok. Megszólított: „Ideadnád a sót?” Nem is tudtam válaszolni neki, és csak habozva nyúltam a sótartóért. Fel is borítottam. Azt hittem, hogy elsüllyedek szégyenemben, de Ő csak kedvesen mosolygott.
Én meghalnék
fogyó álom-Holdként,
hogy újra szüljön Anyám.
Ő meg tudom, feltámadna értem
rügyek füvek katonás rendben
bújnak elő a tavasz vezényszavára
madárcsivit susogó élet
az hallgat csak kinek nincsen párja
Főnysnek szeretettel
Gyűlölj, ha már szeretni félsz.
A félelem vak, árnya nyom.
Neked jobb, hogyha elítélsz,
nekem, hogy megbocsájthatom.