Az ezüstszínű textilfesték hamar bepenészesedett. Valószínűleg a víztartalma miatt. Az Apa beleszagolt a tégelybe, majd beletúrt a fapálcával, amin száraz rétegeket képeztek a korábban használt festékek. Kiemelt az ezüstszínű masszából egy keveset, amin szapora sárgás fény táncolt. Tetszett neki, amit látott, bár kicsit dühítette, hogy a festék már használhatatlan. A kis helyiség, ahol a dolgait őrizte, szűk volt és sötét. Azt a kis világot, amit most bámulva csodált, az a négy szál gyertya adta, amiknek lángocskáit a résnyire nyitott ajtón áramló szellő borzolgatta.
Hol ültünk léhán, és te néhol lágyan,
Elmerengve, s emésztő lázban én,
Látod hozzád már kimért volt a vágyam,
S mi ott ragadt, a szívünk szent egén,
Magába hullt, siratott száz felhőt fent.
Ledőltem halkan, hűtlen agg fejem
Ezer magányát bántó kínos járom
Nekem már – szív hol jár a szerelem?
hallom lépteit
közeledik
alattomosan
lucskosan
arcán a letűnt évek gyűrődéseivel
összetépett fényképekkel
veszekedések hangfoszlányaival
kijelölték az utam
szacsvaynak egy tollvonás volt
nekem ezeregy már bűnöm
kong bong zúgó terhe
a szívbe öntött harangszónak
Régi árnyak nem nyugosznak.
Átfestenek, lesikálnak.
Át- ki- meg be – helybenhagynak.
Majd oszlopként eléd állnak.
Szajna parton se promène de
kis Gisell
Eh, mi kell?
- a szerelem, még korai
nekem!
Csak somfordál,
jön, megy, itt lel
Par example
leül és meghal...
Unalmasan, hogy senki,
de senki meg ne tudja,
hogy
combien de blessures!
Hevesen rohant a szív,
és míg azt hittem,
valami szeretés ösvényén járok,
a szapora lélegzet
lihegéssé aljasult.
A megigazulás helyett
akkor halt el a jövő
két nyögés között.
sehol még a hetedik nap..