az időszámítás
most már viszonyítás
ekkor még éltél
akkor már nem
földi köldökzsinór szorít
feszül egyre szorosabbra
akaratom gyengül ernyed
felezett végtelenből így lesz nulla
társból emlék
felkarmolták az eget
s a könnyű szövet
lebeg mint tépett
kormos imazászló
egy kék kép őrzi álmod
összehajtod a távolságot
és tekinteted
kemény polcára teszed
hogy könnyebben tudd mondani
ég veled
mikor a föld
már összeesküdött ellened
ha elhiszed
kihűlt hited
mélyre temeted
voltam dáma
lettem dráma
Isten álma
koldus zsebéből
kihulló kártya
párját vesztett ász
mindenkinek a maga valósága
félig tele fele üres
1.
ma fegyverszünet volt
csak lelkekben robbantak bombák
nem
nem veszem fel
ezt a ruhát
ezt a cipőt
ezt az rendet
toporzékolok
mint egy gyermek