ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Néztem, ahogy ment a behavazott úton, meggörnyedt háttal, reménytelenül. Papucsba bújtatott lábai alatt nem ropogott a hó…
Ismertem jól Ilonát.
Nem egy sikeres élet jutott neki osztályrészül. Nem, sikerei nem voltak. Öt gyereke igen és egy beteges, rokkantnyugdíjas férje.
A szociális juttatásokból éltek elég szűkösen.
Sokszor megfordultam a házukban, de mindig tisztaság uralkodott mindenütt, s ezért becsültem. Másért már nem nagyon.

--- Gyárfás, ha lehet, kerülte a frivol nőket, inkább a szelíd, álmodozó szemű szőkék vonzották, mert a közelükben biztonságban érezte magát. Elképedve hallgatta Bea szavait, aki arra bízatta, legyen bátor a nőkkel szemben
- A nők nem szeretik a szépelgő fiúkat. A rámenősök, a merészek tetszenek nekik.
- Ha leugrom a hídról, az tetszene? – kérdezte gúnyosan elhúzva a szavakat Gyárfás.
- Nem vagy normális! De tudom, hogy mi hiányzik neked!
- Na, ne mondd!

Barátságos, nyílt, vidám teremtés volt Tímea, így nem csoda, hogy sok barátra, jó pajtásra tett szert.
Most is, a főiskolai elhelyezkedés alatt, - matematika-fizikát hallgatott - több ajánlatot kapott, hogy szívesen fogadnák szobatársul a bentlakásban. Végül egy falujabeli kolleganőjével költözött be a kétágyas kollégiumi szobába. Alig helyezkedtek el, a portáról felszóltak este, valaki keresi, jöjjön le.

"Konflis-állomás az Akadémia utcában"
A dalköltő Pandur Pálról szeretnétek valamit hallani? – kezdte Gyárfás a történetet, miután kényelmesen elhelyezkedett a kanapé sarkánál. Egy tányér aprósüteményt tettek a keze ügyébe és egy pohár ásványvizet. Mesélés közben szeretett valamit majszolni.
Családi hagyomány őrzi emlékét – folytatta.

Szibilla csillagmintás köpenyt terített a vállaira, s így várta első vendégét, közben kezei önkéntelen mozdulataival keverte a kártyát. Az asztalán bal felől egy kitömött bagoly nézett érdeklődve üvegszemekkel a világba. Jobb kéz felől állt a varázsgömb, de most nem villogott.