"Konflis-állomás az Akadémia utcában"
A dalköltő Pandur Pálról szeretnétek valamit hallani? – kezdte Gyárfás a történetet, miután kényelmesen elhelyezkedett a kanapé sarkánál. Egy tányér aprósüteményt tettek a keze ügyébe és egy pohár ásványvizet. Mesélés közben szeretett valamit majszolni.
Családi hagyomány őrzi emlékét – folytatta.
Szibilla csillagmintás köpenyt terített a vállaira, s így várta első vendégét, közben kezei önkéntelen mozdulataival keverte a kártyát. Az asztalán bal felől egy kitömött bagoly nézett érdeklődve üvegszemekkel a világba. Jobb kéz felől állt a varázsgömb, de most nem villogott.
(Nem, ez sem recenzió, nem is reklámszöveg, csak olvasmány-élmény.)
(Nem útleírás, de hát akkor mi?)
Itt vagyok újra Velencében. Orromat megcsapja a csatornák édeskés rothadás szaga. A vaporetto vidáman hasítja a vizet, s a hulladék kitér előtte. Mozgalmas vízi út a Canal Grande – nyüzsögnek rajta a vízi alkalmatosságok, s a cölöphöz kikötött gondolák lágyan ringanak a lusta hullámokon. A Santa Lucia -tól indulok és a Lido-ig vitetem magam, útközben megcsodálok minden palotát, minden málladozó vakolatot és sajog a szívem.